iWell Guard

Butz, a gyermekszoba rémszelleme

A Butz az alpesi hagyomány szelleme.

A Butzemann, aki engedetlen gyermekeket int rendre. A gyermekszoba rémszellemeként a Butz nemzedékek óta arra szolgál, hogy az engedetlen gyermekeket rendre intse. A Butz az Alpok vidékének ismert rémalakjaként tartják számon.

Tartalomjegyzék

Butz - Geister aus der Alpin-Tradition, historisch-illustrativ
Butz

A Butz, más nevén Butzemann vagy Bützel, egy dél-német és svájci rémalak és poltergeist, amely elsősorban gyermekijesztő alakként vált ismertté. Eredetileg a név a riasztó démonok és kísértetek általános gyűjtőneveként szolgált, mielőtt leszűkült arra az ismerős alakra, amellyel a felnőttek engedetlen gyermekeiket intették.

A szűkebb mondakörön túl a Butzemann leginkább a táncoló Bi-Ba-Butzemann gyermekdala révén vált ismertté, amely 1808-ban jelent meg a Des Knaben Wunderhorn gyűjteményben.

Egy pillantásra: Butz

Típus: gyermekijesztő alak és poltergeist, részben álruhás maszkos figura
Eredet: középfelnémet gyökerek, írásban a 16. századtól adatolható
Szövegek: Liber vagatorum (1510), Deutsches Wörterbuch, Des Knaben Wunderhorn (1808)
Időszak: éjszaka és a ház sötét zugaiban, küszöbökön és ajtók mögött
Megjelenés: álruhás, manószerű vagy törpére emlékeztető alak, gyakran fehér lepelben és seprűvel, vagy láthatatlan poltergeist

Szövegtörténet

A szövegek korszaka

Korai írásos forrás 1510-ből a Liber vagatorum; népdal formájában 1808 óta a Des Knaben Wunderhorn tanúskodik az alakról, hangutánzó formájában pedig 1853 óta adatolható.

Elterjedési terület

A dél-német és svájci nyelvterületen elterjedt, rokon alakjai a fríz-angol Puk, az angol Bogeyman és a svéd Pocker Észak- és Skandináviában.

Forráshelyzet

Nyelvtörténetileg szótárak és mondagyűjtemények révén jól dokumentált; önálló mondaalakként azonban a forráshelyzet meglehetősen szűkös és egyenetlen.

Elnevezés és változatok

Eredet: Felmerül a középfelnémet butze szóból való levezetés, amelynek jelentése larva, álarc, mumus, kísértet, valamint kapcsolat az ófelnémet bôzen igével, amelynek értelme verni, lökni, dörömböln; a buh felkiáltás szintén lehetséges eredetként szerepel. A Bützel kicsinyítő forma kis, zömök alakra utal.

Alak és hatáskör

Megjelenés

A Butz megjelenése nem egységes: többnyire álruhás, manószerű vagy törpére emlékeztető alak fehér lepelben, esetenként seprűvel a kezében, vagy láthatatlan, csupán dörömböléssel és kopogással érzékelhető házi szellem. Az alemannus farsangi hagyományokban a Butz maszkos, álruhás alakként jelenik meg, és egyes helyeken a szerencsétlenség, a járvány és a halál megtestesítőjeként tartják számon.

Hatás

Gyermekijesztő alakként a felnőttek hívják elő a Butzot, hogy engedetlen gyermekeiket engedelmességre bírják. Álruhás, eljátszott alakként megfelelő szokások keretében személyesen is megjelent: dörömbölve és kopogva az ajtókon vagy ablakokon, majd nyomtalanul eltűnt, valódi kárt nem okozva. A gyermekdal ezt játékossá formálta: a Butzemann a ház körül táncol, és jó gyermekeknek almát ajándékoz.

Adatlap: Butz

A rémalak legfontosabb jellemzői egy pillantásra.

Kulturális kontextus

Dél-német és svájci rémalak és poltergeist, rokon alakjai az angol Bogeyman és a svéd Pocker.

Vonatkoztatási kör

Elsősorban engedelmességre intendő gyermekek, emellett a ház lakói általában megmagyarázhatatlan dörömböléseknél.

Ábrázolás

Álruhás alak fehér lepelben és seprűvel, vagy láthatatlan poltergeist; farsangkor maszkos figura is, amelyet egyes helyeken szerencsétlenséggel és halállal hoznak kapcsolatba.

Funkció

Nevelési figura engedetlen gyermekek intésére, valamint az éjszakai házi dörömböléssel magyarázó alak, dokumentált valódi kár nélkül.

Kultusz

Nem kultusz, hanem nevelési szokás és farsangi maszk; a fő ellenszer nem mágikus elhárítás volt, hanem a jó, engedelmes viselkedés.

Rokon alakok

A Schrat és a Wilde Mann mint a német nyelvterület rokon erdei és rémalakjai.

A gyűjtőnévtől a gyermekijesztő alakig

A Butz szó eredete nem teljesen tisztázott. Felmerül a középfelnémet butze szóból való levezetés, amelynek jelentése larva, álarc, mumus, kísértet, valamint kapcsolat az ófelnémet bôzen igével, amelynek értelme verni, lökni, dörömböln, ami az alak poltergeist-összetevőjére utal. Korai írásos forrás 1510-ből a Liber vagatorum, amelyben a rőfös szlengben egy Butzeilman szerepel.

Gyűjtőnévként a Butz kezdetben általában riasztó, manó- vagy törpealakú kísértetekre vonatkozott, és csak fokozatosan vált önálló gyermekijesztő alakká. Wilhelm Grimm 1819-ben leírta az élő népi szokást, amelynek keretében rendszerint valaki fehér lepellel takarózva és seprűt ragadva ijesztgette a gyermekeket. Az alemannus farsangi szokásokban a Butz ezen felül maszkos, álruhás alakként tűnik fel, amelyet egyes helyeken járvánnyal és halállal hoztak összefüggésbe.

A gyermekdaltól a szólásig

A Butz leginkább az Es tanzt ein Bi-Ba-Butzemann kezdetű gyermekdal révén maradt ismert, amelynek hangutánzó formája 1853 óta adatolható, és amely mind a mai napig a német nyelvű gyermekdalok törzsanyagához tartozik. Általános gyermekijesztő alakként a Butzemann regionális szólásokban és a köztudatban él tovább, valami félelmetes, ám végső soron ártalmatlan dolog képeként.

Vallástudományos szempontból a Butz jól szemlélteti, hogyan szűkülhet le egy eredetileg tág, nem specifikus démonmegjelölés egyetlen, jól körülhatárolt mondaalakká. A fejlődés az általános rémkísértettől az álruhás felnőtt alakon át a nevelési és farsangi szokásokban megjelenő rémalakig, majd az ártalmatlan dalfi guráig megmutatja, miként tehetők pedagógiailag hasznosíthatóvá a népi rettegésalakok úgy, hogy eredeti, démonikus jelentésrétegük nem tűnik el teljesen. Önálló mondaalakként, amely valódi kárt okoz, a Butz alig adatolható; elsősorban rémalak és nevelési figura marad, nem valóságos fenyegetés.

Nevelés elhárítóvarázsló helyett

A Butzhoz mint önálló mondaalakhoz kapcsolódó, külön hagyományozott elhárítószerek a rendelkezésre álló forrásokban nem adatolhatók; ebben különbözik a hangsúlyosabb démonoktól, mint a Drud vagy az Alp. Ahol a Butzot tágabb értelemben álruhás poltergeistként értelmezték, ott az általánosan ismert, házvédelemben alkalmazott módszerekhez folyamodtak a megmagyarázhatatlan dörömböléssel és éjszakai nyugtalansággal szemben: jeleket és gyógynövényeket helyeztek a küszöbökre, valamint rendet és tisztaságot tartottak a házban. A Butz mint gyermekijesztő alak elleni legfőbb ellenszer azonban nem mágikus, hanem nevelési jellegű volt: a jó, engedelmes viselkedés.

Schrat, Wilde Mann és további házi szellemek

A Butz a manószerű és poltergeistszerű házi szellemek széles rokonságába illeszkedik. Közeli rokona a Schrat, amely szintén az erdei szellem és a házi szellem között mozog, valamint a Wilde Mann mint a népi szokások álruhás, félelmetes rémalakja. A segítőkészebb Heinzelmann és a hajókhoz kötődő Klabautermann osztozik a Butzzal az alacsony termetű, poltergeistszerű házi szellem alapfigurájában, hatásukat tekintve azonban inkább a segítő vagy óvó irány felé mutatnak, semmint a puszta ijesztgetés felé.

Gyakori kérdések a Butzról

Azonos-e a Butz a gyermekdal Butzemannjával?

Lényegében igen, de az Es tanzt ein Bi-Ba-Butzemann kezdetű dal a régebbi, komolyabb rémalakot barátságos, táncoló törpévé változtatta, aki jó gyermekeket almával ajándékoz meg. A név eredeti figyelmeztető funkciója csupán halványan ismerhető fel benne.

Honnan ered a Butz neve?

A nyelvtudomány nem jutott teljes egyetértésre; felmerül a középfelnémet butze, álarc, kísértet szóból való eredet, valamint kapcsolat a bôzen, lökni, dörömböln igével.

Veszélyes-e a Butz?

A hagyomány szerint nem, valóságos fenyegetés értelmében; elsősorban az engedetlen gyermekek nevelésére szolgál, és farsangi szokásokban eljátszott maszkos alakként jelenik meg. Önálló mondák, amelyekben a Butz valódi kárt okoz, alig adatolhatók.

További hivatkozások

Ajánlott belső hivatkozások:

Irodalom (válogatás)

A legfontosabb források és tanulmányok válogatása:

  • Grimm, Jacob und Wilhelm: Deutsches Wörterbuch, Artikel Butz und Butzemann. Leipzig 1860.
  • Arnim, Achim von / Brentano, Clemens (Hg.): Des Knaben Wunderhorn. Alte deutsche Lieder, Band 3. Heidelberg 1808.
  • Bächtold-Stäubli, Hanns / Hoffmann-Krayer, Eduard (Hg.): Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens, Artikel Butz. Berlin/Leipzig 1927-1942.

További alapművek az irodalomjegyzékben.

A butz mondaalak mind a mai napig leginkább a bi-ba-butzemann gyermekdalban él: egy rémalak, amely az idők során a figyelmeztető kísértetből a gyermekszoba táncoló, almát osztogató házi szellemévé szelídült.

Classification & Protection

ILEVEL
The Protection Compass assigns this being to influence level I, Minor influence.

No specific protective means is recorded in the tradition for this being.

Compare in the Protection Compass →

Recommended protective means

iWell Guard

The simplest protective means in this collection: 41 layers of fine gold 999, platinum, silver and silicon, manufactured in Ruhla, Thuringia. It requires no activation, is bound to no person, and is effective within a radius of around 50 meters, even without being worn.