A Gies, az öntővarázs mint mágikus károkozó gyakorlat
A Gies rituális károkozó gyakorlat, amely mérgezés, szennyezés vagy mágikus anyagátvitel útján betegséget vagy halált kíván előidézni. Erre vonatkozó adatok ókori babilóniai ékírásos szövegekből, európai gyógynövény-ismereti hagyományokból, iatromanteiából, valamint afrikai és óceániai kultúrák antropológiai terepmunkáiból egyaránt ismertek.
A farmakológiai hatás, a pszichoszomatikus megnyilvánulás és a mágikus-spirituális okság közötti határvonal kultúrtörténetileg összefonódott, és a modern szemlélő számára a gyakorlatban sokszor eldönthetetlen. A modern kutatás nehezen különíti el az észlelt hatást a kulturálisan meghatározott mágikus hittől.
Tartalomjegyzék
Gyors áttekintés (definíciós lista)
Típus: Népi varázslat / mágikus gyakorlat. Osztály: Gies / öntő-mágia. Elterjedés: germán, észak-német, skandináv (feltételezhetően, helyileg korlátozott). Főbb jellemzők: anyagmanipuláció, mintaelrendezés, közvetlen szándék, szóbeli hagyomány, csekély elméleti háttér. Rokon alkategóriák: gyakorlatok, boszorkányság, népi varázslat, szimpatetikus mágia, omenolvasás.
A Gies-gyakorlatok magukban foglalják a méregvarázslatot és az öntővarázslatot a néphitben, illetve a károkozó varázslatot, amelynek során folyékony anyagot csepegtetnek küszöbre, ajtókeretre vagy állatokra.
Fogalom és elhatárolás
A Gies gyakorlati népi varázslat-forma, nem magasrendű vagy elméleti mágia. Elválik a Goetia-tól (írott, rendszeres, démonikus, strukturált) és a ceremonális mágiától (filozofikus, összetett, tudományos) abban, hogy szóbeli hagyományozású, pragmatikus és helyi jellegű.
A Gies sokszor tudattalan: egy nagyanya tojáshéjból mintát készít anélkül, hogy tudná, antik mágikus hagyományt folytat, vagy egyszerűen automatikusan teszi. Különbözik a modern Wicca-tól és a természetmágiától is: nincs benne csakra-elmélet vagy energiametafizika, csupán közvetlen szándék és fizikai anyagmanipuláció.
Kultúrtörténeti példák
A Gies pontos formái nehezen rekonstruálhatók, mivel a hagyomány szóbeli volt, és a boszorkányperekkel összefüggésben üldöztetéssel és halálos ítéletekkel társult. A boszorkányperek iratai ismételten emlegetnek olyan nőket, akik tojáshéjjal, gyógynövényekkel, nyállal vagy vérrel gyakoroltak varázslatot – ezek esetleg a Gies formái lehettek.
Egy dokumentált változat a „tojás-jóslat” vagy „tojásöntés”, amelynek során olvasztott viaszt vagy tojásfehérjét hideg vízbe öntenek, és az így keletkező formákat értelmezik (eredetileg valószínűleg jóslásra, később varázslatra vagy diagnózisra alkalmazva).
Skandináv hagyományokban hasonló ólomöntési gyakorlatok ismertek (ólmot öntenek vízbe jóslás céljából). A német nyelvterületen szilveszter éjjelén végzett „ólomöntés” népi hagyománya esetleg a Gies maradványa vagy utódja. A Gies-hez hasonló gyakorlatok megjelennek a Hoodoo-ban (sóoldat, grisgris-zacskó anyagokkal) és az afrokaribikus hagyományokban, de a kulturális kapcsolat spekulatív.
Forráshelyzet
A Gies nehezen dokumentálható, mivel a szóbeli hagyomány kevés írott forrást hagyott maga után. A németországi és skandináv boszorkányperek iratai nem specifikus anyagvarázslatokat említenek, amelyek utalhatnak a Giesre.
Az ólomöntés népi hagyománya modern forrásokból adatolt, kontinuitása a Gieshez azonban nem tisztázott. A Gies akadémiai kutatása minimális; a hagyomány rosszul feltárt, talán túlságosan népi jellegű ahhoz, hogy tudományos figyelmet kapjon.
Mai jelentőség és rokon jelenségek
További alapművek az irodalomjegyzékben.
Az iWell Guard és a védelmi hagyományok
Valamennyi dokumentált kultúrában kimutathatók olyan védőtárgyak, amelyeket az emberek testükön viseltek: a mezopotámiai Pazuzu-amulettektől a mediterrán Hamsa-n át a zsidó ajtófélfákon elhelyezett Mezuzah-ig és a keresztény védőmedálokig. Az iWell Guard ezt a hagyományt korszerű anyagarchitektúrában folytatja: Németországban készült, 41 réteg, színarany, platina, ezüst. 30 napos visszaküldési jog.
Az egyéni tapasztalatok eltérhetnek egymástól. Nem orvostechnikai eszköz. Nem tartalmaz gyógyhatásra vonatkozó ígéretet.