A Banaspati az indonéziai jávai hagyomány démona.
A tűzlény, amely fejjel lefelé fut Jáva erdein át. Jáva erdeinek lángoló réme megnevezés mögött álló hiedelemalakot helyezi tárgyszerű keretbe az itt következő rövid bevezetés.
A Banaspati Jáva tüzes erdei rémszelleme, amely arcos, repülő tűzgolyóként vagy fejjel lefelé, kezein járó lángoló emberként jelenik meg. Neve a szanszkrit vanaspati, vagyis az erdő ura kifejezésre vezethető vissza, és az erdei ördög jelentésen át alakult ki a mai tűzdémon fogalma.
Erdőkben és elhagyatott helyeken tűnik fel, rémiszti az utazókat, és a néphit szerint az emberek félelemenergiájából táplálkozik; sámánok állítólag fekete mágiára idézik meg és vetik be. Az alak Jáván terjedt el, rokon változatai Balin és Szumatrán ismertek.
Típus: Tüzes erdei rémlélek fekete mágiához kötődő vonásokkal
Eredet: Jávai-animista, hindu szubsztrátummal, amelyre később az iszlám rakódott
Szövegek: Népi-szóbeli hagyomány, a Madzsapahit-korig visszavezetve
Időszak: a populáris kultúrában máig élő
Megjelenés: arcos repülő tűzgolyó, vagy fejjel lefelé, kezein járó lángoló ember
A hagyomány népi-szóbeli jellegű, és a Madzsapahit-korig vezethető vissza; alapja jávai-animista, hindu szubsztrátummal, amelyre később az iszlám rakódott.
Jáva, rokon képzetekkel Balin és Szumatrán; a balinéz nyelvben a banaspati a démonok urát jelöli.
A népi recepcióban széles körben adatolt, tudományosan azonban vékony: az etimológia megbízhatóan dokumentált, a kultusz- és védelmi szokásanyag ezzel szemben csak gyengén.
A szanszkrittól az indonézig: A szanszkrit vanaspati az erdő urát vagy nagy fát jelent, és a védikus szövegekben egy vegetáció- és erdőistenséget jelöl; az ójavai banaspati erdei ördögöt vagy nagy fát jelent, az újjavai és az indonéz végül tűzdémont. A balinéz nyelvben a banaspati a démonok urát jelöli.
Megjelenés
A Banaspati teste vörös és lángoló, részben szarvakkal; a tűz megjelenésének magva. A legsajátosabb képi motívum a fejjel lefelé futó alak: egy lángoló ember, aki kezein jár, vagy egy arcos repülő tűzgolyó.
Hatás
A Banaspati erdőkben és elhagyatott helyeken jelenik meg, és rémiszti az utazókat; a néphit szerint az emberek félelemenergiájából táplálkozik, és pánikot képes kelteni. Szoros kapcsolata van a fekete mágiával, mivel sámánok állítólag megidézik és felhasználják.
A tűzdémon legfontosabb jellemzői egy pillantásra.
Jávai néphit hindu szubsztrátummal: egy védikus erdő- és faistenségből helyi rémlélek lett.
Az erdőkben és elzárt területeken közlekedő utazókra, akiket megijeszthet és pánikba kergethet.
Vörös, lángoló test, részben szarvakkal; arcos repülő tűzgolyó, vagy fejjel lefelé, kezein járó lángoló ember.
Rémület és pánik elhagyatott helyeken; a néphit szerint félelemből táplálkozik, és sámánok fekete mágiára vetik be.
Ima, védőformulák és amulettek az általánosan elterjedt délkelet-ázsiai mintát követve, kiegészítve azzal a tanáccsal, hogy az ember maradjon nyugodt, és ne reagáljon a félelemre.
Európai lidérc- és tűzember-képzetek, Délkelet-Ázsia tűzgolyó-jelenségei, valamint a kínai hegyiszörny, a Shanxiao.
A név több fokozaton át alakult: A szanszkrit vanaspati az erdő urát vagy nagy fát jelent, és a védikus szövegekben vegetáció- és erdőistenséget jelöl; az ójavai banaspati erdei ördögöt vagy nagy fát jelent, az újjavai és az indonéz végül tűzdémont. A jelentésváltozás tehát egy tisztelt erdő- és faistenségtől a fában lakó erdei ördögön át a tüzes rémszellemmig vezet.
A háttér jávai-animista, hindu szubsztrátummal, amelyre az iszlám rétegződött; a hagyomány a Madzsapahit-korig nyúlik vissza. Szimbolikusan a Banaspati a tiszteletre méltó megfordulását testesíti meg: az erdő urából fenyegető tűz lesz.
A Banaspati kedvelt motívum az indonéz populáris és horrorkulturában, valamint az indonéz szellemek különböző összeállításaiban. Sok online forrás azonban csak populáris jellegű, és nem tekinthető tudományos alapnak.
Vallástudományi szempontból a Banaspati példa arra, hogyan értelmeződik át egy védikus-hindu erdő- és faistenség helyi rémlélekvé a jávai-animista néphitben: ez a tűzlélek-típus egyik sajátos megnyilvánulása. Két pontosítás kívánkozik ide: az etimológia megbízható, a kultusz- és védelmi szokásanyag ezzel szemben csak gyengén adatolt; és a Banaspatinak szentelt önálló monográfia nem áll rendelkezésre.
A forráshelyzet itt valóban vékony. Adatolt az általánosan elterjedt délkelet-ázsiai eljárásmód a tűzszellemekkel szemben: ima, védőformulák és amulettek, valamint az a tanács, hogy az ember maradjon nyugodt, és ne reagáljon a félelemre, mivel a lény abból táplálkozik. Az a kidolgozott, önálló kultusz, amellyel például a kambodzsai Neak Ta rendelkezik, a Banaspati esetében nem adatolt.
A Banaspati általánosan a lidérc- és tűzgolyó-szellemek körébe illik, regionálisan pedig Délkelet-Ázsia tűzgolyó-jelenségeivel rokonítható; lángoló, rettegést keltő tűzlényként az európai lidérc- és tűzember-képzetekkel tart rokonságot. Szomszédságában áll a kínai Shanxiao mint a vadon rémülete, valamint a maláj Orang Bunian mint ugyanazon régió egészen más természetű, rejtőzködő erdőlakói.
Mit jelent a Banaspati név?
Eredetileg az erdő urát a szanszkritban, a mai Jáván tűzdémont; e kettő között az ójavai erdei ördög jelentés áll.
Hogyan lehet felismerni?
Arcos repülő tűzgolyóként vagy fejjel lefelé, kezein járó lángoló emberként.
Természeti szellem vagy démon?
Eredetileg erdő- és faszellem, ma fenyegető tűzdémonként értelmezik.
Ajánlott belső hivatkozások:
További alapművek az irodalomjegyzékben.
Jávai tűzdémonként a Banaspati egy hosszú szótörténet sötét végpontja: a védikus erdő urából fejjel lefelé futó tűzlény lett, amely az emberek félelmét táplálja.
A különböző kultúrák hagyományai Banaspati ellen a következő védelmi eszközöket említik:
Összehasonlítás a Védelmi Iránytűben →Ajánlott védelmi eszközök
A gyűjtemény legegyszerűbb védelmi eszköze: 41 réteg 999-es aranyból, platinából, ezüstből és szilíciumból, Ruhla városában (Türingia) készítve. Nem igényel aktiválást, nem kötődik személyhez, és a hagyomány szerint körülbelül 50 méteres körzetben hat, viselés nélkül is.
Kapcsolódó lények

Dali, a szván-grúz hegyi állatok úrnője. Eredete, vadászati tabui és vallástudományos besorolása ...

Mánnu a számik holdistene, az éjszaka kísérője és a kereszténység előtti számi hagyomány vallási ...

A Nure-onna, Japán tengerpartjainak kígyótestű yōkai-ja. Eredete, a csomag mint csapda, szimbolik...

Mami Wata, a kígyós-tükrös vízszellem-istennő: eredete Afrika és a tengerentúl között, kultuszsza...

A gallûk Mezopotámia legrégebben adatolt démonfigurái közé tartoznak. Az alvilághoz és Ereškigalh...

A Hananim a koreai sámánizmus legfőbb égi istene, a világegyetem teremtője, akit a kereszténység ...