Jagaubis a balti hagyomány szelleme.
A szérűstűz néma őrzője a gabonaaszalóban.
Jagaubis egy igen gyengén adatolt litván tűzszellem, amelyet a gabonaaszaló, a jauja szérűstüzéhez kötnek. Az aszalóban nyílt tűz felett szárították a gabonát, ami a valóságban is komoly tűzveszéllyel járt.
Jagaubis szinte kizárólag szótári szócikkként maradt fenn: az elsődleges adatok a 18. századi porosz-litván lexikográfusoknál találhatók, ahol Gabjaujis szérűstűz-szellem másik neveként szerepel. Önálló mítosz vagy kultusz nem adatolt.
Típus: A gabonaaszaló tűzszellem
Eredet: Porosz-Litvánia, Kis-Litvánia
Szövegek: Ruigys és Brodowskis szótárai, 18. század
Időszak: lexikálisan adatolt a 18. században
Megjelenés: nem hagyományozott
Az adatolás kizárólag lexikális jellegű: az elsődleges adatok Ruigys és Brodowskis lexikográfusoknál találhatók a 18. századból.
Porosz-Litvánia és Kis-Litvánia, a 18. századi ottani szótárírók működési körzete.
Rendkívül szegényes: szinte csupán egyetlen szótári szócikkre korlátozódik. Jagaubishoz önálló monográfia nem létezik.
Litvánul: Jagaũbis, a litván nyelv szótárában mitológiai tűzistenként tartják számon, feltehetően a jauja szóra utalva, amely azt a gabonaaszalót jelöli, ahol nyílt tűz felett szárították a gabonát.
Megjelenés
Megjelenése nem hagyományozott. Egyetlen biztos jellemzője a gabonaaszaló tüzéhez való kötöttsége; aki képszerűen írja le, az a hagyomány hiányát tölti ki.
Hatás
Jagaubis a szérűstűz szelleme és a mezőgazdasági szárítótűz védőszentje, amelynek valóságos tűzveszélye is volt. Funkcionálisan összetartozik Gabjaujissel és a gabonavédő alakkal, Javinével.
A szérűstűz szellemének legfontosabb jellemzői egy pillantásra.
Litván tűzszellem a szérűstűz- és aratás-komplexumból, kizárólag a porosz-litván szótárakban adatolva.
A jauja, a gabonaaszaló szérűstüze, ahol nyílt tűz felett szárították a gabonát.
Nem hagyományozott alak; egyetlen biztos jellemzője a gabonaaszaló tüzéhez való kötöttsége.
A mezőgazdasági szárítótűz védőszentje; funkcionálisan összetartozik Gabjaujissel és a gabonavédő alakkal, Javinével.
Önálló kultusz nem adatolt; ami közkézen forog, az az általános tűzszokásokból és a Gabija-hagyományból van átvéve.
A Jagaũbis nevet a litván nyelv szótára mitológiai tűzistenként tartja számon, feltehetően a jauja, a gabonaaszaló szóra utalva. Az elsődleges adatok a porosz-litván lexikográfusoknál, Pilypas Ruigysnél és Jokūbas Brodowskisnál találhatók a 18. századból, ahol Gabjaujis másik neveként szerepel.
A forráskritika szempontjából két dolog fontos: Jagaubis nem szerepel Lasiciusnál, és nem Narbut találmánya; adatolása kizárólag lexikális. Ezzel azok közé az alakok közé tartozik, akiknek neve biztos, kifejtett mitológiai tartalma azonban szinte teljesen hiányzik a hagyományból.
Jagaubis alig ismert, és szinte csak enciklopédikus listákban és azok leágazásaiban él tovább; önálló recepciója alig van.
Vallástudományos szempontból Jagaubis példája annak a lexikálisan adatolt peremfigurának, amelynek sem mítosza, sem kultusza nincsen. A legmegfelelőbb besorolása a Gabjauja szérűstűz-komplexum hímnemű változataként vagy mellékneveként értendő, nem önálló, gazdag hagyományú istenségként. Ahol többet állítanak róla, ott rekonstrukcióról van szó.
Önálló Jagaubis-kultusz nem adatolt. Ami közkézen forog, az az általános tűzszokásokból és a Gabija-hagyományból van átvéve: a tűz gondozása és tisztán tartása, valamint a beszennyezés kerülése. Konkrét, névszerint Jagaubishoz intézett áldozat nem hagyományozott; aki a szérűstüzet őrizte, az a balti tűzkezelés általános szabályait követte.
Baltin belül Jagaubis legközelebb Gabijahoz és Gabjaujihoz áll, a szérűstűz- és aratás-komplexumhoz, amelynek hímnemű változataként vagy mellékneve ként tartják számon. Gabiától a helyszín választja el: Gabija a házi tűzhely istennője, Jagaubis az aszaló munkástüzének szelleme. Tipológiailag – de nem történetileg – összehasonlítható tűzhely- és áldozatitűz-alakokkal, mint Agni és Vesta.
Jól adatolt Jagaubis?
Nem. Szinte kizárólag szótári szócikkként adatolt, mítosz, képi ábrázolás vagy önálló kultusz nélkül.
Mi a jauja?
A gabonaaszaló, egy melléképület, amelyben nyílt tűz felett szárították a gabonát; Jagaubis ennek a tüznek a szelleme.
Hogyan viszonyul Gabjaujihez?
A szérűstűz-szellem Gabjaujis másik neveként vagy hímnemű változataként tartják számon.
Ajánlott belső hivatkozások:
További alapművek az irodalomjegyzékben.
Litván tűzszellemként és a szérűstűz szellemeként Jagaubis alig több, mint egy név a régi szótárakban, és éppen ebben rejlik értéke: megmutatja, milyen szorosan kötötte a balti hagyomány még az aszaló munkástüzét is egy saját őrzőhöz.
A különböző kultúrák hagyományai Jagaubis ellen a következő védelmi eszközöket említik:
Összehasonlítás a Védelmi Iránytűben →Ajánlott védelmi eszközök
A gyűjtemény legegyszerűbb védelmi eszköze: 41 réteg 999-es aranyból, platinából, ezüstből és szilíciumból, Ruhla városában (Türingia) készítve. Nem igényel aktiválást, nem kötődik személyhez, és a hagyomány szerint körülbelül 50 méteres körzetben hat, viselés nélkül is.
Kapcsolódó lények

Az Edimmu a mezopotámiai démonológiában nem teremtett alakot jelöl, hanem emberi mulasztás követk...

Onryo, Japán bosszúra szomjas szelleme. Eredet, Oiwa a Yotsuya Kaidanból, a fehér halotti köntös ...

A Dzi-gyöngyök Tibet szemmintás achátgyöngyei. Eredetük részben legendás, jelentésük és tárgyi is...

Curupira, a tupik erdőőrző szelleme hátrafelé fordított lábakkal. Eredet, hamis nyomok, vörös haj...

Bieggegaellies, a számi szélöreg és a Bieggolmai szélember névváltozata. Eredet, a varázsdobon va...

Machen Pomra (Amnye Machen), Amdo harcos hegyistene. Eredet, a Kora-zarándokhegy és vallástudomán...