Anzu a mezopotámiai hagyomány démona.
Az oroszlánsas, amely elrabolja az istenektől a sorsostáblákat. Oroszlánsas alakjában emlegetett lény kerül elő, akinek elbeszélése a sorsostáblákkal kapcsolatos, és ezt a mítoszt foglalja keretbe a bevezető.
Anzu, sumerül Imdugud, oroszlánfejű sas és Mezopotámia vihardemona. Alakja ambivalens: káoszhatalomként elrabolja a sorsostáblákat, Imdugudként ugyanakkor Ningirsu isten védelmező címerállata.
Ez a kettős szerep a kutatás alapvető megállapítása. Ugyanaz a lény, amely a mítoszban megragadja az isteni rendet, képi motívumként templomkapukat őrzött; a Tell al-Ubaidból származó, híres relief kb. Kr. e. 2500 körül jelvényként, nem szörnyként ábrázolja az oroszlánsast.
Típus: Oroszlánfejű sas és vihardemon, egyúttal védelmező jelvény
Eredet: Sumer, Babilónia, Asszíria
Szövegek: Az Anzu-mítosz óbabiloni és sztenderd-babiloni változatban
Időszak: A Kr. e. 3. évezredtől
Megjelenés: Oroszlánfejű sas
Kr. e. a 3. évezredtől adatolt; a mítosz két fő változatban maradt fenn: óbabiloni változatban Ningirsu a hős, sztenderd-babiloni változatban Ninurta.
Sumer, Babilónia és Asszíria; a képi emlékek a Tell al-Ubaid-i Ninchursag-templomtól a nimrudi reliefekig terjednek.
Jól feltárt: az Anzu-mítosz Annus és Foster kiadásaiban, valamint az assziriológiai képi emlékek és kézikönyvek.
Sumerül: Imdugud, amelyet általában nehéz zivatarfelhőként értelmeznek; akkádul Anzu. A névnek An és Zu elemekre, azaz ég és tudás bontása népetimológia. George Smith 1876-ban még a Zu isten bűne címen adta ki a szöveget; az Anzu olvasat csak az 1960-as és 1970-es években terjedt el.
Megjelenés
Anzu oroszlánfejű sas. A Tell al-Ubaidból származó Imdugud-relief (kb. Kr. e. 2500) az oroszlánsast két szarvast megragadva ábrázolja; eredetileg a Ninchursag-templomból való. Egy nimrudi relief Ninurtát mutatja, amint üldözi Anzut.
Hatáskör
Anzu a vihart és a zivatart személyesíti meg. A mítoszban ellopja a sorsostáblákat, és ezzel megragadja a világ rendje feletti uralmat; Imdugudként ugyanakkor Ningirsu védelmező jelvénye.
Az oroszlánsas legfontosabb jellemzői egy pillantásra.
Sumer-akkád alak a Kr. e. 3. évezredtől, amelyet az Anzu-mítosz két változatában és gazdag képi hagyományban örökítettek meg.
Az isteni rend: a sorsostáblák elrablásával Anzu megszerzi azt az uralmat, amely Enlilt illeti.
Oroszlánfejű sas; a Tell al-Ubaid-i relief két szarvast megragadva mutatja, egy nimrudi relief pedig Ninurta általi üldöztetését.
A vihar és a zivatar megszemélyesítője; a mítoszban káoszhatalomként jelenik meg, Imdugudként pedig Ningirsu isten védelmező címerállata.
Önálló elhárító rítus nem adatolt; ezzel szemben maga az Imdugud-kép templomkapuknál védelmező jelvényként szolgált.
A mítosz egy bizalmi gesztussal kezdődik: Enlil Anzut rendeli ki őrnek. Ám amíg Enlil fürdik, Anzu elrabolja a sorsostáblákat, és ezzel megszerzi az uralmat. Ninurta felveszi ellene a harcot, de nyilai kezdetben hatástalanok, mert Anzu a táblák erejével visszafordítja őket.
Ea tanácsa fordítja meg a küzdelmet: Ninurta előhívja a déli szelet, amely lefújja Anzu tollait, majd megöli őt; a táblák visszatérnek. A mítosz két fő változatban ismert: óbabiloni változatban Ningirsu a hős, sztenderd-babiloni változatban Ninurta. Aki megnevezi a győztest, meg kell mondania, melyik változatról beszél.
Anzu az assziriológiában és az Anzu-mítosz révén széles körben ismert. A kutatástörténetnek megvannak a maga tévedései: George Smith 1876-ban a Zu isten bűne címen adta ki a szöveget, az Anzu olvasat csak az 1960-as és 1970-es években terjedt el; a nimrudi reliefet pedig a 19. században sokáig tévesen Mardukként Tiamat ellen értelmezték.
Vallástudományos szempontból Anzu ambivalens oroszlánsas és vihardemon. Fontos pontosítások: nem pusztán gonosz démon, hanem egyszerre védelmező jelvény és segítő; az ambivalencia a kutatás alapvető megállapítása. A hős a változattól függően Ninurta vagy Ningirsu. Az An és Zu elemekre bontás, azaz ég és tudás értelmezés, népetimológia.
Önálló elhárító rítus Anzu ellen nem adatolt, és ez sokatmondó: az általa megtestesített veszélyt a mítoszban a hérosz-isten hárítja el, nem a mindennapi ráolvasás. Ezzel szemben maga az Imdugud-kép védelmező jelvényként állt a templomkapuknál. Az a lény, amely előtt az istenek remegtek, korábbi alakjában az istenek házait védte.
Mi az Anzu?
Mezopotámia oroszlánfejű sasa és vihardemona, sumerül Imdugud. Egyszerre káoszhatalom és védelmező jelvény.
Mit tesz Anzu a mítoszban?
Elrabolja a sorsostáblákat, miközben Enlil fürdik, majd Ninurta legyőzi, miután a déli szél Ea tanácsára lefújja tollait.
Anzu csak gonosz?
Nem. Imdugudként Ningirsu isten védelmező címerállata, képe pedig templomkapuknál védelmező jelvényként szolgált. Ez az ambivalencia a kutatás alapvető megállapítása.
Ajánlott belső hivatkozások:
További alapművek az irodalomjegyzékben.
Mezopotámia oroszlánsasaként Anzu több mint vihardemon: ugyanaz a lény, amely elrabolta a sorsostáblákat, Imdugudként templomokat őrzött, és pontosan ez a kettős szerep teszi alakját a mai napig oly tanulságossá.
A különböző kultúrák hagyományai Anzu ellen a következő védelmi eszközöket említik:
Összehasonlítás a Védelmi Iránytűben →Ajánlott védelmi eszközök
A gyűjtemény legegyszerűbb védelmi eszköze: 41 réteg 999-es aranyból, platinából, ezüstből és szilíciumból, Ruhla városában (Türingia) készítve. Nem igényel aktiválást, nem kötődik személyhez, és a hagyomány szerint körülbelül 50 méteres körzetben hat, viselés nélkül is.
Kapcsolódó lények

Metsaema, az észt erdőanya a vad és az erdő őrzőjeként ismert. Eredete, hagyománya, védelmi szoká...

Az istenszemek (Ojo de Dios) a mexikói hucholoknál: a fonott fonalkereszt eredete, formája és val...

Bannige és bannrítus a hagyományban: eredet, hatásmechanizmus és az elhárító szó kultúrközi elter...

Apu Pichu Pichu, a hegyisten és a Capacocha-áldozati hely Arequipa közelében. Eredete, a gyermekm...

Diao-si-gui, Kína akasztott szelleme. Eredet, a kilógó nyelv, a ti shen helyettesítő áldozat motí...

Undine: a víz elemszelleme Paracelsus szerint és Fouqué 1811-es elbeszélésében. Lélektan, házassá...